Kaplony

A településre az első református lelkipásztor 1590-ben érkezett. Ekkorra már az egész falu kálvinista volt. A falu egykori katolikus temploma és a hozzátartozó ingatlanok a református egyház kezébe kerültek, amelyeket 1719-ig használt a gyülekezet.

Ettől az esztendőtől változás következett be: gróf Károlyi Sándor a megcsappant lélekszámra hivatkozva elvette a templomot a reformátusoktól, és a betelepített sváb katolikusoknak adta át. A gyülekezet így évtizedekig templom nélkül maradt.

Kedvező változást az 1767-es év hozott Székely Mihály lelkipásztor szolgálata alatt. Ekkor sikerült telket vásárolni templom és parókia építésére, azonban az anyagi források lassan gyűltek össze.

II. József 1781-es türelmi rendelete tette lehetővé a templomépítést. Túri Ferenc lelkész szolgálata idején, 1784-ben elkészült a fából épített, náddal fedett templom.

Szoboszlai István nevéhez fűződik az új református templom felépítése. Az 1823-ban megkezdett építkezés egy nagyobb, tartósabb templomot eredményezett, amely már képes volt befogadni a növekvő gyülekezetet.

Az 1848-as forradalom jelentős veszteségeket okozott a faluban. Új temetőt kellett létesíteni, és a parókia is megújításra szorult. A század végére a templom és a parókia is megszépült.

A század során több jelentős felújítás és bővítés történt. Karzat, orgona, új harangok, majd tető- és toronyfelújítások szolgálták a közösséget. A hívek száma ugyan csökkent, de az összefogás megmaradt.

Az 1950-es évektől kezdve felmerült egy új templom építésének igénye, amely végül csak a XX. század végén valósult meg.

Az új templom építését 1996-ban kezdték meg, és 2005-ben fejezték be. Azóta számos fejlesztés történt: parókiafelújítás, elektromos fűtés kiépítése, emlékműállítás, közösségi programok szervezése.

A kaplonyi református közösség mindig ragaszkodott egyházához. Kitartásuk és munkaszeretetük eredménye a ma is álló, impozáns templom.