Magyargéres

Magyargéres a Kraszna mentén fekvő település, az Erdőd–Szakasz–Krasznabéltek dombláncolat lábánál, ahol kezdetét veszi az alföld. Természeti fekvése és történelmi múltja egyaránt meghatározó szerepet játszott a falu életében.

A település első írásos említése 1367-ből származik, amikor a falut GRES néven jegyezték fel a Csáky család birtokaként. A név az idők során több változatban is megjelent: Gebres, Geroz, majd Gyeres formában.

Később a Drágffy család birtokába került, akik a reformáció lelkes követőiként a környék lakosságát igen korán a református hit felé vezették. Ennek következtében Magyargéres lakói is hamar a reformáció követőivé váltak.

A gyülekezetet 1567-től a Középszolnoki Református Egyházmegye közösségei között említik. Önálló egyházközséggé 1736-ban vált, amikor saját lelkipásztort kapott Pávai András személyében.

A református templom 1794-ben épült, és azóta is a közösség lelki életének központja. Az évszázadok során a gyülekezet kitartással őrizte hitét és hagyományait, melyek ma is meghatározzák Magyargéres arculatát.