Második parancsolat
„Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok!” (5Móz 5,8-9)
Nekünk, reformátusoknak egyszerű, fehér templomaink vannak, melyekben a funkcionális tárgyakon kívül semmilyen más dolgok nincsenek. Nincsenek képek vagy szobrok a templomainkban. Ezzel eleget is teszünk a második parancsolatnak, és már itt be is fejezhetném az igemagyarázatot. De nem teszem.
Ha nyitott szemmel járunk, akkor bármelyik református templomban találunk szimbólumukat: festett fakazettás mennyezetet, szószékkoronát ékesítő bárányt, pelikánt, csillagot, kehely alakú szószéket vagy éppen padlódíszítést, galambot ábrázoló fafaragást vagy Krisztus monogramot, és még folytathatnánk a sort. Ezek mind olyan egyediségei és értékei a templomainknak, melyeket a jövő nemzedékek számára is őriznünk kell, hiszen ezektől nem válik senki sem bálványimádóvá. Gyermekkoromban nagyon sokszor megcsodáltam a magyarcsaholyi templom szószékkoronáján a Biblián álló, zászlót tartó bárányt, ami az önfeláldozó, győztes Krisztust jelképezi, de sohasem fordult meg a fejemben, hogy ahhoz imádkozzak. Akkor válik bálvánnyá bármilyen emberi alkotás, ha Isten helyett azokhoz kezdünk imádkozni és azokat tiszteljük.
A második parancsolat arra vonatkozik, hogy a mindenható Istent nem lehet az általunk készített képek és szobrok közvetítése által imádni. „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) Ámen.
IMÁDSÁG: Kegyelmes Istenem, egyedül téged imádlak és a Te szent nevedet magasztalom. Jóságod és kegyelmed őrizzenek meg minket a bálványimádástól! Ámen.
Ha nyitott szemmel járunk, akkor bármelyik református templomban találunk szimbólumukat: festett fakazettás mennyezetet, szószékkoronát ékesítő bárányt, pelikánt, csillagot, kehely alakú szószéket vagy éppen padlódíszítést, galambot ábrázoló fafaragást vagy Krisztus monogramot, és még folytathatnánk a sort. Ezek mind olyan egyediségei és értékei a templomainknak, melyeket a jövő nemzedékek számára is őriznünk kell, hiszen ezektől nem válik senki sem bálványimádóvá. Gyermekkoromban nagyon sokszor megcsodáltam a magyarcsaholyi templom szószékkoronáján a Biblián álló, zászlót tartó bárányt, ami az önfeláldozó, győztes Krisztust jelképezi, de sohasem fordult meg a fejemben, hogy ahhoz imádkozzak. Akkor válik bálvánnyá bármilyen emberi alkotás, ha Isten helyett azokhoz kezdünk imádkozni és azokat tiszteljük.
A második parancsolat arra vonatkozik, hogy a mindenható Istent nem lehet az általunk készített képek és szobrok közvetítése által imádni. „Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk.” (Jn 4,24) Ámen.
IMÁDSÁG: Kegyelmes Istenem, egyedül téged imádlak és a Te szent nevedet magasztalom. Jóságod és kegyelmed őrizzenek meg minket a bálványimádástól! Ámen.
Sebestyén Elek Előd
